Isten hozott!
"Két kezem ölel, mosogat, s mutat
hülyéknek fügét, gyerekeknek árnyék-nyulat
fejemre tízágú koronát, fájdalmasat."
Szécsi Margit: Két Kezem
Levél az eltévedt böngészőhöz
Tisztelt egyhelyben ülő, monitor-bámuló sorstárs!
Jó reggelt! Jó napot! Jó estét!
Létezők. Játszók. Gondolkodók. Gondoskodók. Születtünk az 1960-as évektől kezdve napjainkig. Élünk. Szeretünk. Sírunk és nevetünk. Gyökereink a magyar kultúrában mélyen kapaszkodnak, de kitekintő ágacskákat is rejtettünk a földbe. Törzsünk Vas megyében meredezik, koronánk a Nyugat-Dunántúli Régióban terebélyesedik ki. Virágaink szirmait a Kárpát-medencében hullatjuk.
Sokszínüek vagyunk, de egy tőről fakadunk. Találkozások fonták össze sorsainkat, no meg nagy beszélgetések, sörözések, borozások, kocsma-filozofiálások. Előszőr egymással osztottuk meg, amit szerettünk volna belekiabálni a nagy csillagos éjszaka csendjét megtörve a mindenségbe. Aztán észrevettük, hogy kettőnek, négynek, hatnak és valamennyiünknek közösen messzebb terjed a hangja vagy megdöbbentőbb a csendje.
Barátokra leltünk írókban, költőkben, növényekben és állatokban, hegyekben és folyókban. Így kezdtünk improvizálni, később színt játszani, közben biciklizni, túrázni. Mikor semmire sem volt már időnk, létrehoztuk a már addigra öt éve működő „Üss a hasadra!” Színpad tagjaiból és barátaiból a SÁNC Kulturális és Turisztikai Egyesületet.
Alapvetően igyekszünk nagyon őszintének lenni. Akármennyit háborúzunk –emberi természet adottsága bizonyos létszám fölött–, tűzön-vízen át megvédjük egymást.
Légy a vendégünk a virtuális világban, de inkább testi-lelki valódban! Azt jobban kedveljük.
ui.: A hivatalos maszlagot éppúgy megtalálod honlapunkon, mint azokat az élményeket, amelyek maradandóak voltak számunkra, illetve eredményeinket, amelyekre büszkék vagyunk. Vagy viselt dolgainkat, arcszerkezeteinket, fizimiskánkat, plecsnijeinket. Azt, hogy lélegzünk első felsírásunk óta köszönhetjük szüleinknek, gyermekeinknek, barátainknak, egy-egy kivételes tanárunknak, egy-egy intézménynek, a településeknek, ahol élünk, tanulunk, dolgozunk. És saját, makacs, kitartó élni akarásunknak.
Mamma
(azt hiszem, az egyesület elnöke)